Biztonsággal szórakozni családias

Amikor a szórakozás szóra gondoltok, mi jut eszetekbe? Mozi? Koncert? Vacsora? Vagy egy hétvégi kikapcsolódás? Igen, nekem is ezek ugrottak be rögtön mindaddig, amíg nem lettem családos anyuka. Manapság a szórakozás szó már más jelentéssel bír nálunk meg a gyerekek miatt. Nem gondolom, hogy ez egy egetrengető változás lenne, de azért egy kicsit más irányba kacsingatunk a férjemmel, ha arról van szó, hogy közös családi programot szeretnénk csinálni.

Ezen a nyáron sem volt másképp és egy rövid kiruccanást terveztünk a két gyerkőccel. Mivel már picit nagyobbak, természetesen nekik is több beleszólásuk volt, ami kicsit megnehezítette a dolgokat azért. Tudjátok, a szokásos „x ide szeretne menni, de y azt nem akarja, inkább z helyre menne” dilemma, de talán ezt be sem kell mutatnom. Klasszikus és a lehető leghatékonyabb logisztikát kívánja meg. Egy pár napos ötletelés után végül a tőlünk kb. másfél órára nyílt új vidámpark mellett döntött a család egyhangúan, jobban mondva a gyerekek egyhangúan, ami nálunk kiváltképp nagy szó, így a férjemmel meg sem próbáltuk megvétózni a dolgot, csak örültünk, hogy végre konszenzus született. Akármennyire is szeretem a gyerekeimet, azért néha meggyűlik velük a bajunk…

A terv már megvolt, illetve az a része, hogy hova megyünk. A következő lépés az utazás megszervezése volt. Egy többgyerekes család nem tud „csak úgy” elindulni, mindenre fel kell készülnie, főleg, ha az egyik tagja hároméves a másik pedig hét: pelus, ilyen és olyan felszerelés, váltóruha (a nagyobbnak is) és miegymás, hogy bármilyen probléma esetén helyt tudjunk állni és ne kelljen megszakítani a felhőtlen kacagást. A mindennap használatos autónk elég pici, egyterű jószág, így egy nagyobb megoldásra volt szükség. A szomszédban Karcsi nagylelkűen felajánlotta a kocsiját, így azt ki is tudtuk pipálni. Viszont így egy mozgatható gyerekülésre is szükségünk volt a picinek. Lara már szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy ne kelljen ezzel foglalkozni, de Máténak még mindenképp kellett egy. Karcsi a beszerzéshez a babaverda.hu oldalát ajánlotta, mert velük csak pozitív tapasztalata volt babakocsikról vagy autós gyerekülésekről. A mi esetünkben a gyerekülés 9-36 kg kategória volt az ideális, úgy voltunk vele, hogy akkor már egy univerzális és a későbbiekben, esetleg egy kis tesó érkezésekor is használhatót szerettünk volna venni. Egyébként egy ideje már fontolgatjuk a dolgot, mármint a babaprojektet, de ha aktuális lesz, úgyis írok majd róla. Sok esetben inkább ragaszkodom ahhoz, hogy személyesen elmenjek a boltba és megnézzem a terméket, amit megveszek, de mivel a férjem és én viszonylag hamar kezdtünk el tervezni, volt még időnk és bíztam Karcsi véleményében. Karcsi amúgy is nagyon szkeptikus mindennel kapcsolatban és ha ő azt mondja valamire, hogy jó, akkor azt mindenki készpénznek is veheti, különben Karcsi nem adná a nevét hozzá. Együtt ültünk le a gép elé is és az ő szakértelmével választottuk ki a megfelelőt, majd meg is rendeltük. Nem is kellett sokat várni, hamar megérkezett a gyerekülés és utána két héttel útnak is indultunk a vidámparkba.

Az út meglehetősen simán ment, nem volt semmi galiba és a gyerekek is izgatottan várták, hogy kipróbálhassák a kedvenc mesehősükről elnevezett játékokat. Mivel minden ilyen szuperül ment odafelé, nyitásra pont odaértünk, így egész nap élvezhettük a parkot. Bevallom, felnőtt létemre én is nagyon jól éreztem magam és sok olyanra felültem, amit, ha nagyon őszinte akarok lenni, nem is a gyerekek szerettek volna kipróbálni, hanem én. Az idő így gyorsan el is szalad, így viszonylag későn indultunk haza is a családdal – a gyerekek persze mind az izgalomtól kidőlve aludták át azt az alapvetően kb. másfél, de sötétben inkább kétórás utat, ami az ágyukig tartott. Később azért visszhangja is volt a kalandnak, hiszen azóta szinte mindenkinek elmesélik, hogy mennyire szuperül érezték magukat a parkban és azóta már a következő utat tervezik.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.