Az egyik barátom mesélte múltkor, hogy a haverjaival elmentek szombat este bulizni. Szokásos szombat esti programnak indult, senki nem akart túl sokat elvárni az estétől, azonban nem akarták azt se, hogy lapos legyen és unalmas a szombatjuk. Így hát nem is volt kérdéses a számukra, hogy elmenjenek valahova táncolni és jól érezni magukat.
Egy-két srác a bandából azért reménykedett, hogy hátha megismerkedhetnek az álompárjukkal, de az este végére igencsak letettek erről az álmukról. Minden jól alakult, összegyűltek Tominál. Beszélgettek, kajáltak, készülődtek, elkezdődött a szokásos alapozás. Kitalálták, hogy hova menjenek és ahhoz mérten izzították magukat otthon is hasonló zenével. Tény, hogy egyikőjük sem a huszonéves srácok körébe tartoznak, szóval ne az a kép éljen benned most az olvasottakról, mint amiket a filmekben lehet látni.
Ők tipikusan a lazán, de mégis jól kiöltözött pasik körébe sorolhatóak, mindenki vezeti a saját vállalkozását, vagy éppen valamilyen vezető szerepben dolgozik, de van köztük marketinges és mérnök is. Úgyhogy mindig van, amiről beszélgethetnek, vagy éppen egymást taníthatják.
Számukra nem a berúgás és az eszméletlen bulik a lényegesek, hanem az, hogy közösen jól érezzék magukat. Van, akinek barátnője van, van, aki éppen örülne annak, ha találna egy párt, és van, aki nem vágyik jelenleg hosszú kapcsolatra.
Szépen lassan összeszedték magukat, kitalálták, hogy hova menjenek, hívtak egy autót és rövid időn belül már a belvárosban kötöttek ki. A kiszemelt bár/klub pont annyira volt tele emberekkel, hogy még azért kényelmesen lehessen szórakozni és ne egymás hegyén-hátán legyenek az emberek. Nagyon jól elvoltak a srácok, mesélte, hogy még egy új piát is kipróbáltak, egy új whiskey márka volt, ha jól emlékszem. Tomi ebben nagyon maradni, nem szívesen próbál ki olyat, amit nem ismer, de a pultos hölgy nagyon dicsérte, úgyhogy végül ittak belőle egy kört. Meg is volt lepődve, hogy mennyire finom volt. Elbeszélgettek egymással, illetve másokkal is, táncoltak néhány hölggyel, jól elvoltak a srácok.
Tomi mesélte, hogy az este közepén egy hatalmas bunyó alakult ki a táncparkett közepén. Egy pasas odament egy hölgyhöz, hogy felkérje táncolni, de kiderült, hogy a hölgynek is ott volt a szórakozóhelyen a párja. Aki aztán a pasasnak elég keményen nekiment, végül teljesen egymásnak estek és úgy kellett őket szétszedni. A pasasnak az okosórája bánta, mert ahogy ütlegelték egymást, a szíj szétpattant, leesett a kezéről és a nőci pasija még direkt rá is taposott.
Hamar vége lett ennek a kis bulinak, mert jöttek a biztonsági őrök és szétszedték őket. Majd ki is vezették a két urat és a hölgyet is. A Dj pedig igyekezett a hangulatot ismét felturbózni, ami sikerült is neki, mert óriási üvöltés, tapsolás és ugrálás követte a dalt, amint elindult. A srácok még azért kicsit szétcincálták a történteket és beszélgetni kezdtek róla.
Én sosem értettem azokat a nőket, akik nem szinglik és mégis hagyják, hogy más pasi udvaroljon nekik. Mit gondolnak, főleg akkor, ha tudják, hogy a párjuk ráadásul még ott tartózkodik velük egy helyszínen. De a verekedést sem értem. Azért, mert egy férfi odamegy az én barátnőmhöz és csak beszélget vele, vagy éppen táncolni hívja el, attól még nem kell megverni. Oda kell akkor menni és a tudtára adni, hogy a hölgyemény nem fog vele táncolni és ennyi. Na, mindegy. De Tomi is hasonló dolgokat mondott, úgyhogy ebben egyetértünk.
Aztán beszélgetni kezdtek az okoskütyükről is. Az ő munkaköre például megköveteli, hogy otthon legyen a témában, és a munkája is szorosan összefügg a technológiával. Szerencsére ő szereti is az ilyesmit, odavan a saját okosórájáért vagy a hajszálvékony notebook-jáért. Szereti a tabletet is, azt szokta magával vinni, ha sos találkozója van egy ügyféllel, több telefonja is van, az üzleti élet miatt van például külföldi telefonszáma is.
Én viszont nem vagyok annyira képben ezekkel a dolgokkal, és tény, hogy nekem is kellene haladni a korral, valahogy mégsem vesz rá a lélek az ilyenekre. Aztán a sztori mellett pont ekkor mesélte el azt is, hogyan lepett meg engem egy okosórával. Ő mindig nyaggatott, hogy haladjak a korral, és hogy nem az a lényeg, hogy menő vagy vagy nem, hanem az, hogy mennyi mindenhez tudsz használni ilyen elektronikai kütyüket. Tény, hogy gondolkoztam rajta, hogy veszek egy órát magamnak, de mindig eldobtam végül magamtól a gondolatot, mert úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem én lennék.
A munkahelyén, az ebédszünetében keresgélt az interneten, amikor szembejött vele egy okosórákról szóló cikk. Ezt az ajandek.varazslo.hu weboldalon találta, és a nevéből adódóan rögtön rájött, hogy rábukkant a megoldásra, és itt bizony tuti, hogy megtalálja az ajándék okosórát a számomra. Elolvasta kíváncsiságból a cikket, végül rákeresett az okosórákra az oldalon. Kiderült, hogy egyébként ez az oldal a különböző webshopok ajánlatait gyűjti össze egy helyre. Ez egy zseniális ötlet, mert így mindenki nagyon hamar megtalálhatja azt, amit éppenséggel keres és pár kattintás után már meg is tudja vásárolni azt. Tomi is végül itt szerezte be nekem az okosórát. Nagyon meg voltam lepődve, nem gondoltam volna, hogy ilyen ajándékot fogok kapni tőle, ráadásul csak úgy.
Azóta már nagyon kiismertem az órámat. Méri a lépéseimnek a számát, a pulzusomat és a vérnyomásomat is. Van benne aktivitásmérő, be lehet állítani, milyen fajta mozgást végzek, ugyanis a karomnak a mozgását figyeli. És mivel nem ugyanúgy mozog a karod a biciklizés közben, mint futás közben vagy úszásnál, ezért ez a beállítás fontos. És mindent tudok rajta kezelni, amit egyébként a telefonomon is tudok, de sok helyzetben megkönnyíti az életem, hogy az óra rajtam van és nem a telefonomat kell nyomkodnom.