Emlékeztek még, a jó kis kártya partikra hétvégenként? De jó is volt…
Amikor csak időnk engedte, összeültünk a baráti társaságból valakinél, és órákig csak játszottunk. Közben megbeszéltük kivel mi történt, és persze egy-két sört is legurítottunk.
Emlékeztek még, a jó kis kártya partikra hétvégenként? De jó is volt…
Amikor csak időnk engedte, összeültünk a baráti társaságból valakinél, és órákig csak játszottunk. Közben megbeszéltük kivel mi történt, és persze egy-két sört is legurítottunk.
Már szinte hagyománynak számít, hogy az egyik vezető nyelviskola Budapesten, hozzánk hozza a legjelesebb tanulóit a tanfolyam végén, mint egy ajándék. Pontosabban összegyűjtik a körülbelül párhozamosan futó tanfolyamok két legjobban haladó tanulóját, akiknek a nyelvvizsgájuk is magas pontszámúra sikeredett, és elhozzák hozzánk egy estére. A közelben szállnak meg, bejárják a környéket, és élvezik az életet. Azt hiszem, hogy ennél jobb motivációt el sem lehet képzelni.
Nemrégiben járt a klubban egy siófoki panzió tulajdonosa. Ezt persze nem ránézésre mondtam meg róla, hanem beszélgetésbe elegyedtünk a pultnál. Elmesélte, hogy éppen átalakítás zajlik a panzióban, és reméli, hogy a szezon kezdetére elkészülnek a munkálatokkal.
Az utóbbi napokban belekezdtünk egy-két apróbb felújításba a club háza táján. Már ráfért a tetőszerkezetre is egy kis reparálás, meg a hátsó helységekben is volt már mit megjavítani. Egy kicsit ugyan megnehezíti az esti pörgést, hogy mindenfelé szerszámok és vödrök vannak lepakolva. Az ember egészen váratlan helyeken találkozhat például egy satuval vagy éppen egy csavarhúzóval. Az előbbit például valamilyen ok folytán az egyik hűtőnkben találtuk meg, de az elhelyezés okát a mai napig nem értjük, és senki nem emlékezett arra, hogy ő tette volna be az oda nem illő tárgyat. A csavarhúzó pedig már nem is emlékszem, hogy honnan került elő… Talán az volt az, amit az illemhely felett elhelyezett polcon – ami a WC-papírok tárolására szolgál – találtak meg.
El kell mesélnem az elmúlt néhány hét legviccesebb történetét. Nem egy nagy szám, de nekünk hangos nevetéseket szereztek itt a clubban. Nem tudom, hogyan történhetett, de valószínűleg egy buszbérléssel foglalkozó cég honlapjára az elérhetőségek közé a club asztalfoglalási száma került ki. Arra tudok csak gondolni, hogy elírtak egy számot a hétből. Esetleg a körzetszámot rontották el.
Egyik régebbi vendégem újságolta tegnap, hogy új businessbe fogott, mégpedig a flottakezeléssel próbálkozik meg. Kérdeztem, hogy mégis miért ezt választotta. A válasz egészen egyszerű és logikus volt: úgy látta, hogy erre van kereslet és van benne lehetőség. Utóbbi általában azt jelenti, hogy elég sok pénz van benne, tehát megéri bele időt, energiát és persze pénzt fektetni.
A clubban nem csak profi mixerek, hanem – a kevésbé forgalmas napokon – egy mixersuli hallgatói is dolgoznak. Sőt, ha nagyszabású fogadás vagy est van, akkor az állandó bártendereink mellé beállítunk egy-egy „zöldfülűt”, hogy lássák, milyen az, amikor olyan igazán dolgozni kell, az igazi pörgésben.
Mostanában nem történt semmi említésre méltó, úgyhogy bemutatom az egyik kedvenc törzsvendég csapatomat. Egy motoros társaság, de nem a hollywoodi filmek vad fajtájából. Soha nem volt velük probléma azt az egy két alkalmat leszámítva, mikor esetleg hangosabbá vált a vita a bukósisakok, a különféle plexik vagy a motordöntés praktikái kapcsán.
Talán tegnapelőtt volt, de lehet, hogy már két-három napja, hogy szóba elegyedtem az egyik vendégemmel. A pultnál iszogatott egyedül, és mikor elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy találkozója lesz a clubban, de csak egy óra múlva.
Úgy gondolom, hogy a diákmunka minden fiatalnak jót tesz. A tapasztalat csak egy dolog, amit ez alatt az idő alatt lehet szerezni, de mindemellett az ember megtanulja, hogy hogyan bánjon a pénzzel, mi mindent kell megtennie azért az x száz-ezer forintért, amit készhez kap. Nekem a szüleim, kis túlzással, kötelezővé tették, hogy 18 éves koromtól dolgozzak. Nem várták el, hogy napi nyolc órát gürcöljek heti öt napban, de arra igenis bíztattak, hogy az iskola mellett vállaljak munkát. A legelső állásom egy otthoni munka volt, valami adatbázissal kellett szöszmötölnöm. De nem is az volt a lényeg, hogy mit csinálok, hanem az, hogy megtanultam például beosztani az időmet.