Nem terveztem semmit. Egy barátnőm hívott fel a napokban, és megkérdezte, hogy van-e kedvem eljönni hozzájuk egy üzleti klubtalálkozóra. Ő már rendszeresen jár és elmesélte, hogy inspiráló a közeg, szuper beszélgetések vannak és új kapcsolatok is szövődnek. A vállalkozásomra ráférne egy kis fejlesztés, ki tudja, akár új ügyfelekre is bukkanhatok, így úgy voltam vele, hogy mi baj lehet, megyek. Ott ültem egy körben sok másik nővel, akik hozzám nagyon hasonlóak voltak. A teremben csak pár férfi volt, meg is lepődtem és elgondolkodtam, hogy na most már a vállalkozók is inkább nők?
Ahogy körbenéztem azt láttam, hogy a jelenlévő nők határozottak és önállóak, de a legtöbben nagyon fáradtnak tűntek. A beszélgetés során felmerült egy érdekes kérdés. Mégpedig, hogy mit csinálunk akkor nőként, amikor nem irányítunk. És hogy érjük el, hogy ne irányítsunk? Meglepő módon, senki nem szólalt meg egy darabig. Furcsa, hogy fecsegni tudunk, de ilyen témánál hosszú és kényelmetlen csend következik.
Aztán megszólalt az egyik hölgy. „Tangót tanulok”.
Tangó magánóra nőknek a TáncSzalonnál
Ahogy mesélt, hosszabb csönd következett, mert mindenki figyelte. Engem nagyon meglepett. Azt hittem, a tangó egy másik világ, és számunkra teljesen elérhetetlen. Úgy gondoltam, hogy csak a színházban látható, vagy azoknak való, akik végig táncolták az életüket és van idejük és bátorságuk valami újba kezdeni. De ez a nő pont olyan volt, mint én. Céltudatos, elfoglalt és elegáns, és áradt belőle a nyugalom.
Eldöntöttem, hogy a szünetben aktívabban is el fogok vele csevegni, mert nagyon izgatta a fantáziámat ez az új kaland. Kettesben még lelkesebben mesélt az egészről és elmondta, hogy az a hely, ahol teljesen ki tud kapcsolni és jelen van. Mindezt úgy, hogy minden körülötte forog.
A beszélgetésünk után rákerestem a helyre. A TáncSzalon weboldala elegáns volt, és barátságosnak, mégis különlegesnek tűnt. Nem ilyennek képzeltem egy táncstúdiót. Ahogy lapoztam tovább megtaláltam az ajánlatot: tangó magánóra nőknek, kimondottan nekünk, akik nap mint nap vezetnek, és nem adják ki a kezükből az irányítást. Úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy kiadjam a kezemből és végre valaki másra bízhassam azt.
Egy hely, ahol különleges élmény a tánc
Az első alkalommal nagyon izgatottan érkeztem, nem tudtam, hogy mire számíthatok. Még a megfelelő öltözékben is bizonytalan voltam. Szerencsére, már az első percben megnyugodtam. Az oktató az ajtóban fogadott, megkínált kávéval és körbevezetett a helyen. Elmondta, hogy milyen jól választottam meg a Szalonhoz és a tangóhoz méltó öltözéket. Kávézás közben elmesélte, hogy az első alkalom kicsit hosszabb lesz, mert személyre szabott alap menetrendet rak össze, hogy a céljaimnak a lehető legjobban megfeleljen. Örültem, hogy nem kellett jól teljesíteni, nem volt semmilyen elvárás. Ahogy felléptünk a parkettre és meghallottam a finom zenét elkezdtem kikapcsolni. Velem szemben pedig egy figyelmes tanár állt, aki nem tolakodva, finoman közelített felém és vezetett be a tangó tánc rejtelmeibe. Külön figyelt rá, hogy a finoman, nem tolakodva „vegye el” tőlem a vezetést, hogy valóban csak a követésre és a jó érzésre koncentrálhassak. Nem kellett semmi különöset csinálnom, csak jelen lennem, de ez a jelenlét valamit elindított bennem. Azóta hetente legalább egyszer elmegyek egy tangó magánórára a TáncSzalonba, és örülök, hogy semmivel sem kell foglalkoznom, csak megérkeznem. Még a tánccipőmet sem kell magammal vinnem, ugyanis megkaptam egy kis szekrényt, ahol tarthatom. Amikor ott vagyok, úgy érzem teljesen jelen vagyok, a mozgás a figyelem és érzések kikapcsolnak. És úgy indulhatok haza, hogy teljesen kisimult vagyok. Nem tudom, hova vezet még ez az út, de valamit elindított bennem. És nem vagyok vele egyedül, mert több nővel találkoztam a TáncSzalonban, akik nem csak a táncot keresik, hanem valamit, amit csak a tangó magánóra nőknek tud adni: egy külön világot, ahol végre nem kell irányítani, csak átélni a pillanatot.