Minden évben meg szokta rendezni a kedvenc budapesti szórakozásom az egész hétvégés mini-fesztiválját, amire már nagyon régóta szeretnék eljutni. Mivel azonban a fővárostól távol lakok, nem olyan egyszer ott lennem egy két napos fesztiválon: még egyszer se sikerült szállást találnom magamnál ismerősnél, a szüleim pedig, mivel kiskorú vagyok, nem engednek el idegenekhez.
Idén azonban kiderült, hogy egy nagybácsimnak a szórakozóhelyhez egészen közel van lakhelye, és a szüleim le is beszélték vele, hogy szombat este ott aludhatok. Így aztán semmi se állt a bulizásom útjába, felutaztam Pestre, és szombat este fáradtam állítottam be a szállásra.
Úgy gondoltam, hogy csak gyorsan beállok a zuhany alá, majd bedőlök az ágyba, azonban ettől teljesen eltérően alakult az estém. A villanyt felkapcsolva ugyanis szinte elájultam, annyira szép fürdőszobába léptem be egy pesti társasház közepén. Az egész helyiség gyönyörű vajszínű volt, ami valahogy nagyon illett a fürdőszoba kialakításához, és szép, modern káddal, csapokkal és zuhanyzóval volt felszerelve. A falon egy hatalmas tükör volt, mivel dupla kézmosó volt a fürdőszobai szekrényekhez építve, és két embernek is el kellett férnie egymás mellett. Ennek pedig még egy olyan előnye is volt, hogy rengeteg tárolóhely volt, és semmi sem volt szétdobálva – nem úgy, mint ahogy a mi fürdőszobánkba szokott lenni, főként mert sehogy se szoktunk elférni.
Gyorsan lezuhanyoztam és használtam egy, a törülközőtartón hagyott törülközőt (melyről nagy meglepetésemre kiderült, hogy meleg, mivel a tartója melegítette), majd kiléptem, és megkerestem a nagybácsimat. Amikor megérkeztem, köszöntem neki, s pár szóban beszámoltam arról, milyen volt a napom, de most már több dologról is tudtam őt kérdezni.
Érdeklődésemre elmesélte, hogy nemrégiben újította fel a fürdőszobát, és mivel eleinte nem volt komoly elképzelése arról, hogy hogyan szeretné csinálni, inkább csak afféle irányvonalak, ezért megkeresett inkább egy olyan céget, aki szakértő a fürdőszobák területén. Ők segítettek neki az addigi ötletei közül kiválasztani az életképeseket, és megfelelő sorrendben végrehajtani őket.
A fürdőszoba színe igen különleges lett, de ahhoz ő ragaszkodott, mivel gyerekkorában is ilyenjük volt otthon a szüleikkel, akiket én sajnos már nem ismerhettem. Persze akkoriban ez még inkább csak kényszer volt, és nem volt rá lehetőség, hogy olyan jól kinézőre csinálják meg, mint amilyenre most sikerült. Ez is csak szakértők segítségével volt lehetséges, mivel ők voltak azok, akik tudták, hogy a fürdőszoba alapszínének kiválasztásával kell kezdeni a tervezést, és utána lehet továbbhaladni a vizesblokkokra, bútorokra, és utoljára kerülhet csak sor az apróbb kiegészítőkre.
Bár egyelőre a dupla csapot még nem használja senki, mivel ő egyedül lakik a lakásban, de mindenképp ilyet szeretett volna, mert sokkal jobban kihasználhatja vele a helyet, nincs üresség. Azt pedig reméli, hogy a jövőben még ennél több haszna is lesz, és tényleg ki lehet használni olyan szempontból is, hogy megoldja a reggeli fürdőszobai torlódásokat.
Másnap reggel még volt lehetőségem nappali fényben is megcsodálni a helyiséget. Mivel a hatalmas ablakán keresztül rengeteg fény áramlott be, ennek több értelme volt, mint a fali és az asztali lámpák világítása mellett gyönyörködni benne – és így valóban még a korábbinál is szebb volt, mert még jobban átjött a különlegesen lágy színe a csempéknek, és hogy milyen alaposan meg lett tervezve, hogy minden illjen még hozzá.
Elbúcsúzásom előtt megkértem, hogy a szüleimnek is mindenképpen beszéljen erről a projektjéről a következő találkozásukon, mivel nagyon örülnék neki, hogyha nálunk is lenne valamilyen hasonló fürdőszoba felújítás. Akkor aztán lenne mire irigykedniük a barátnőimnek – nem mintha az nem lenne elég, hogy végre el tudtam jönni egy budapesti klub egész estés bulijába.