Amióta benne vagyok a klubéletben, rengeteget használom a különböző informatikai eszközeimet. Szinte mindenhez, amihez hozzányúlok, szükségem van valamilyen elektronikai felszerelésre: a pénztárgépünk, a DJ-pultunk… Szinte minden valamilyen géppel van összekötve. És akkor még nem beszéltem a party lelkéről. A saját laptopomról. Ebben van minden, ami ahhoz kell, hogy működni tudjon a vállalkozásom.
Ezt az öreg ThinkPad-et még akkor vásároltam meg, amikor az első munkahelyemen felmondtam. Több, mint 3 évig használtam céges gépként, de annyira szerettem a strapabíróságát és a megbízhatóságát, hogy teljesen a szívemhez nőtt. Nagyon szeretek ezzel a géppel dolgozni, gyorsan és kényelmesen működik, minden pont ott van rajta, ahol szeretem, az akkumulátora is sokáig bírja. És külön előny, hogy eddig még bármilyen terheléssel megbirkózott.
Mindent, ami hozzám köthető, ezen a gépen tárolok, a többi számítógépet csak akkor használom, ha kifejezetten valamilyen céltevékenységet kell folytatni, például könyvelni vagy árazni. De még ezek mindegyike is az én gépemen fut össze.
És persze a legfontosabb dolog: a magánéletem… Itt van megörökítve minden, amire csak gondolni lehet. Fotók, orvosi leletek és a klubban készült videók is. Minden.
Azt hiszem, ezek után érthető, hogy kisebb fajta pánik lett úrrá rajtam, amikor egy átmulatott szombat után a gép egyszerűen nem kapcsolt be. Előző éjjel még áttöltöttem rá az elmúlt napok néhány felvételét – pont egy olyan rendezvényen dolgoztam, ahol sok-sok celeb és prominens személyiség is képviseltette magát. Reggel aztán nem volt se kép, se hang… A gépem legalább olyan másnapos volt, mint én (igen, ez sajnos a klub léttel jár, be kell valljam, előfordul).
Nem is attól rémültem meg igazán, hogy a sok-sok éve hű társamat, a computeremet elveszítem. Sokkal inkább attól pánikoltam be, mi lesz, ha szervizbe kell adnom a gépet. A felvételeken, amiket előző éjszaka felmásoltam, sok-sok ismert ember szerepelt. Elég csak egy óvatlan kattintás, és ha ezek nyilvánosságra kerülnek, az nagyon sok kellemetlenséget jelent.
Teljesen tanácstalan voltam… Szükségem volt a gépre a munkához, ha egy mód volt rá, helyre kellett állítani. De bevinni egy szervizbe… Még a gondolattól is rettegtem. Szerencsére a párom okosabb volt, mint én. Az tanácsolta, keressek olyan Lenovo szakszervizt, akik hajlandóak házhoz jönni.
Kicsit kétségbeesetten kezdtem laptopszerelők után kutatni, mert nem hittem volna, hogy találok bárkit, aki hajlandó egyetlen gép miatt is kijönni hozzám, de végül egy PC mentor nevű vállalkozásról kiderült, hogy náluk ez a szolgáltatás létezik. Felhívtam őket, és tényleg! Őket nem érdekelte, hogy csak egy, ráadásul nagyon öreg gépről van szó. Már csak időpontot kellett találnunk a szereléshez.
Mivel ez nem volt egyszerű, jobbnak láttam, ha előre tisztázzuk a helyzetet. Elmondtam,hogy érzékeny adatok vannak a gépemen, úgyhogy nem szívesen adnám be a szervizbe. Azt gondoltam, ezt jobb tisztázni, hátha alvállalkozóval dolgoznak, vagy nem is ők végzik a szerelést.
Elmondták, hogy a legtöbb esetben valóban el kell vinni a számítógépet ahhoz, hogy pl. kijelzőt tudjanak cserélni. De mivel nálam érzékeny a helyzet, megpróbálnak felkészülten érkezni, hátha itthon is meg tudjuk oldani a dolgot
A fiatalember a megérkezett időpontban meg is érkezett, én pedig remegő kézzel átadtam neki a masinámat. Egy kicsit csodálkozott, hogy még ilyen öreg gépet használok, de elmondta, hogy semmi probléma, ha elégedett vagyok vele, ők sem szokták szorgalmazni a felesleges számítógép-cserélgetést. Nekik a javítás kihívás. Ráadásul közvetlen kapcsolatuk van a gyártóval, így nincsen gond, ha be kell szerezni egy-egy alkatrészt – néhány most is van nekik raktáron, még akad az enyémnél régebbi típushoz is, talán…
Ezen egy kicsit meglepődtem. Azt hittem, garancián túl legfeljebb nagyon egyértelmű javításokat vállalnak, vagy olyan szerelést, ami bontott eszközökkel megoldható. De náluk ez egészen másképpen alakult.
A következő meglepetés az volt, hogy a fiatalember 5 perc alatt végzett a szereléssel. Amíg én kávét szervíroztam neki, ő matatott valamit, és mire visszaértem a konyhából, már ment is a laptop, mint új korában.
“Szerencsére csak az akkumulátor volt rossz. Kicseréltem, most már működni fog. A biztonság kedvéért azt javaslom, hogy a betáp kábelt is cseréjük le. Más bajt nem látok.”
Nagyot sóhajtottam. Végül nem volt szükség rá, hogy szoftveresen is belenyúljanak a gépembe.
A fiatalember nagyon diszkrét volt, egyáltalán nem érdeklődött arról, hogy mi van a gépen, de azért a biztonság kedvéért megemlítettem neki a problémát. Adott pár tippet, hogy hogyan tehetem biztonságossá a keresést és elmondta, hogy ne aggódjak, náluk nem történhet meg, hogy adatok szivárogjanak ki – egyrészt, mert tisztelik a vásárlóikat, másrészt mert mindenki könnyedén rájöhetne arra, hogy ők tettek közzé olyasmit, amit nem kellett volna.
Nagyon örültem, hogy ennek ellenére is megoldották a problémámat és megértették, hogy mire van szükségem. Nem csak a laptopomat, hanem az én biztonságérzetemet is figyelembe vették – ezért pedig nem tudok elég hálás lenni. Igyekszem én is ilyen gondosan végezni a munkámat!