Tegnap este lementem a klubba kicsit kiengedni a gőzt. Már nem is emlékszem, mikor jártam lent utoljára, mostanában sok a munka. A felnőtt élet velejárója, hogy az embernek már nincs annyira sok szabad ideje, mint korábban, az iskolás évek alatt, de akkoriban még az embernek fogalma sincsen, mi mindennel jár együtt önállónak, felnőttnek lenni. Az egy dolog, hogy anyagilag magadnak kell fedezned mindent, te veszed az ételt, fizeted a rezsit, de ha valami hiba történik a háztartásodban, azt is neked kell megoldanod. Már megtanultam szögeket beverni, csavarozni, és ha eldugul a mosogató, azt is hamar elhárítom, de vannak dolog, amik rám is az újdonság erejével hatnak. A tegnapi napon például abban a szent minutumban döntöttem úgy, hogy lemegyek a klubba inni valamit, amikor szembesültem vele, hogy megint nincsen meleg víz, és nem tudok normálisan lezuhanyozni.
Már egy ideje tapasztalom a problémát, de hol előjön, hol elmúlik. Ami még emellett szemet szúrt, hogy az utóbbi pár hónapban jelentősen megnövekedett a villanyszámlám, pedig, mint említettem, elég sokat dolgozom, nem vagyok annyit otthon, hogy bármilyen módon tudjak több áramot fogyasztani.
Szóval, nagy elkeseredésemben úgy döntöttem, ott hagyom a problémát magára a lakásban, és elmegyek kicsit kikapcsolódni. Régebben, mikor még sok időm volt, sokat jártam erre a helyre, afféle találkozóhely volt a barátaimmal, akik mára szintén el vannak havazva, és keveset járnak oda. Ennek ellenére sikerült pont összefutnom néhány régi ismerőssel, és elbeszélgettünk, kivel mi a helyzet mostanság.
Mindenki szidta a munkát, panaszkodott, hogy milyen sok a rezsi és magasak az élelmiszer árak, de nekem csak az járt az eszemben, hogy nincsen meleg vizem. Egy óra után már annyira zavart, hogy nem tudok koncentrálni arra, amit a többiek mesélnek, hogy kifakadtam a problémámmal kapcsolatban. A kétségbeesés érezhető lehetett a hangomon, mert mindenki néma csendben hallgatta a monológomat a reggeli jeges zuhanyokról, az élet igazságtalanságáról és a tanácstalanságomról.
Mikor a végére értem a mondandómnak, 1 perc néma csend következett, gondolom mindenki feldolgozta a hallottakat, majd az egyik régi barátom, Peti csak annyit mondott. „Tudok egy jó bojlerszerelőt!”
Hihetetlen, hogy egy-egy probléma mennyire lebénítja az embert. Annyira belefeledkeztem az önsajnálatba, hogy eszembe sem jutott a megoldáson gondolkodni, pedig így utólag belegondolva egyáltalán nem bonyolult. kell egy szerelő. Elkértem a telefonszámot, és másnap reggel, miután magamhoz tértem az esti dorbézolásnak köszönhető, hosszúra sikeredett alvásomból, fel is hívtam a kapott számot! A kétségbeesés biztosan nem tűnte el a hangomból, ezt abból gondolom, hogy az úr, akivel beszéltem, már aznapra időpontot adott nekem. Hihetetlennek tűnt számomra, hogy egy mesterember, a mai világban ilyen gyorsan rendelkezésre tud állni, de mégis igaznak bizonyult, délután meg is érkezett.
Szétszerelte a bojlert, átvizsgálta, és a „tünetek” alapján megállapította, hogy elvízkövesedett a fűtőszál, ennek köszönhető a probléma. Nagy szerencsémre nem csak a diagnózis felállításában, de a probléma megoldásában is gyors segítséget tudott biztosítani, így nem is olyan sokára átélhettem újra a meleg vízben való fürdés örömét.
Utólag belegondolva a helyzetbe, tudom, hogy nagyon rosszul álltam a problémához. Már azt is tudom, hogy igaz a mondás, amit anyám mondott nekem mindig, mikor gyerek voltam: „nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Mindenre van megoldás, ha az ember konstruktívan gondolkodik, és ennek a megbízható cégnek köszönhetően létezik bojler szerelés azonnal.