Egyik régebbi vendégem újságolta tegnap, hogy új businessbe fogott, mégpedig a flottakezeléssel próbálkozik meg. Kérdeztem, hogy mégis miért ezt választotta. A válasz egészen egyszerű és logikus volt: úgy látta, hogy erre van kereslet és van benne lehetőség. Utóbbi általában azt jelenti, hogy elég sok pénz van benne, tehát megéri bele időt, energiát és persze pénzt fektetni.
Amikor arra is rákérdeztem, hogy egyébként ért-e hozzá, azt mondta, hogy nem, de majd fog és egyébként is az a lényeg, hogy a flottakezelői tudják, hogy mi a lényege a dolognak. Ő – ahogyan fogalmazott – csak a hátteret biztosítja a vállalkozáshoz. Ami azt illeti, én biztosan nem vagy csak tartózkodva fognék bele olyan üzletbe, amihez közöm sincsen. Persze az üzlet az üzlet, de azért mégsem árt, ha az ember ismeri a megcélozni kívánt piacot, a jövőbeli kliensei igényeit és így tovább. De ebből is látjuk, hogy nem vagyunk mind egyformák. Én kevésbé szeretek kockázatot vállalni, másnak az az élete.
Az üzletről egy idő után, főleg a régi vendégekkel, mindig a családra terelődik a szó. Ezzel az úriemberrel is egy idő után elkezdtünk a gyerekeiről és azok tanulmányairól beszélgetni. Az én családom ritkán kerül szóba. Nem azért, mintha bármit is titkolnék, de a vendégeim nagy része, ha ide jön, élvezi, hogy végre nem neki kell udvariaskodnia, hanem most ő mesélhet magáról.