Korábban már írtam egy vendégemről, aki az ausztriai munka segítségével vált azzá, aki. Nemrég csatlakozott a clubunkhoz egy idősebb úriember, akinek hasonló története volt. Persze azt mondják, hogy az ördög a részletekben rejlik, és azokban azért voltak különbségek, de nagy vonalakban hasonló a két személy előtörténete.
Ez az idős úr mesélte azt is, hogy a gyerekeit csak akkor segítette anyagilag a felnőtté válásban, ha elmentek dolgozni. Ez egy kicsit kegyetlennek hangzik, és sokan biztosan felkiáltanak, hogy „na de, hogy lehet ilyen kegyetlen a saját gyerekeivel”. Én viszont azt mondom erre, hogy inkább ezt a módszert alkalmazza, tanítsa meg őket a munkára, a becsületes pénzkeresésre, minthogy évekig az ő pénzén éljenek, és ha ne adj’Isten valami baj történik, esetleg elúszik a vagyon, ne tudjanak mit csinálni.
Az úriember ugyan nem ezekkel a szavakkal fejtette ki nézeteit, de úgy érzem, hogy valahol ez az elképzelés állhatott gyereknevelési stratégiája mögött. Az pedig még inkább megerősíti hitében, hogy mind a három gyereke diplomás, sikeres ember lett. Persze nem csak a karrierjüknek élnek. Ezt pedig onnan tudom, hogy ennél a pontnál kezdett el áradozni az unokáiról. Teljesen elolvadt már csak a kis utódok gondolatától is. A képek sem maradhattak el, büszkén mutogatta a család legfiatalabb tagjait. De azt hiszem, ez a szép az emberi természetben, hogy egy emberben is elfér ilyen sokféleség: a szigorú családapa és üzletember, és az unokáiért rajongó nagypapa.