Érdekes ismétlődésre figyeltem fel a minap. Írtam korábban arról a két vendégemről, akiknek előkerült az életében az külföldi munka. Egy kisebb társaság jár a clubban, talán egy gimnazista osztály, vagy egy egyetemi csoport lehettek. Sokan voltak, nem is tudtak volna halkak lenni, és megütötte a fülemet az „ausztriai munkák” kifejezés.
Nem tulajdonítok ennek az egybeesésnek különösebb jelentőséget, de mégis csak mulattat, hogy ilyen rövid időn belül ennyi, az ausztriai munkával kapcsolatos beszélgetésnek vagyok részese vagy tanúja.
A fiatalok, ha jól hallottam, pont arról beszélgettek, hogy mennyire egyszerű manapság kimenni Ausztriába a vendéglátásban dolgozni. Annyira egyszerű, hogy bolond, aki kihagyja. Igaz, hogy messze van, de messze jobban fizet, mint az itthoni szállodák például. Nem mondom, hogy szakértő vagyok a témában, de azzal azért tisztában vagyok, hogy én nem tudok annyit fizetni az alkalmazottaknak, amennyit ugyanilyen feltételek mellett külföldön kereshetnének. Bár nyilván a külföld is azoknak lehet csak opció, akik legalább társalgási szinten beszélnek valamilyen idegen nyelvet. Bár, lassan ott tartunk, hogy a külföldi vendégek magas száma miatt én is komolyan kell, hogy vegyem ezt a kritériumot a felvételiztetésnél.