
A klubestek első fél órája mindig ugyanúgy néz ki. Az emberek a bejárat közelében állnak meg, kabáttal a karjukon, és senki nem akar elsőként leülni a hátsó asztalokhoz.
Aztán valahogy megbillen a dolog. Elindul a zene, valaki lehúzza a fényerőt, és tíz perc múlva már azok is beszélgetnek, akik korábban a telefonjukat nézték. Évek óta megyek ilyen estékre, és sokáig azt hittem, ez a zenén múlik. Nem azon múlik. A világításon, a székek elrendezésén és azon a néhány apróságon, amit senki nem vesz észre külön, csak összességében érzi jól magát tőle.
A tavaszi esteken kezdtem el figyelni a gyertyákat az asztalokon. Volt olyan alkalom, amikor a második pohár után már fájt a fejem, és nem értettem, miért. Egyik este a szünetben kimentem a teraszra, és ott jöttem rá, hogy odabent az illat ült rá mindenre. Nem kellemetlen szag volt, inkább túl sok. Olyan sűrű, hogy a hozzám beszélő embert is nehezebben hallottam tőle, mintha az orrom foglalta volna le a figyelmemet.
A szomszédom, aki évek óta önt gyertyát a konyhájában, csak legyintett, amikor ezt elmeséltem neki.
Azt mondta, hogy a gyertyaillat nem attól lesz jó, hogy sok van belőle, hanem attól, hogy a megfelelő anyagot a megfelelő arányban tették bele. Ő maga az illóolaj gyertyához kínálatot a pipereporta.hu oldalán szokta nézegetni, és ott mutatta meg nekem, mennyivel bonyolultabb ez a téma, mint gondoltam.
Ami elsőre feltűnt: az illatok külön vannak választva aszerint, hogy kozmetikumba és gyertyába egyaránt mehetnek, vagy kizárólag gyertyába valók. Ez utóbbi egy szűkebb, húsz termékes csoport. Addig fogalmam sem volt róla, hogy létezik ilyen megkülönböztetés, és hogy egy tusfürdőbe való illat nem feltétlenül viselkedik ugyanúgy a forró viaszban. A szomszédom szerint ez az egyik leggyakoribb hiba a kezdőknél: megveszik a legszebb nevű üvegcsét, aztán csodálkoznak, hogy a kihűlt gyertya vagy szagtalan marad, vagy percek alatt megüli a szobát.
Az évszakos bontáson is elidőztem egy darabig, mert olyan csoportokat láttam ott, amikre nem számítottam. Tavaszi illatok, őszi illatok, karácsonyi illatok, gyümölcsös és virágos vonal, férfias irány, és külön azok, amiket allergénmentesként tartanak számon. Egy klubest hangulatához valószínűleg egészen mást választanék októberben, mint júniusban, és ezt addig soha nem gondoltam végig.
A másik dolog, amitől elakadt a lélegzetem, a jelölésrendszer volt. Vannak illatok, amiknél megadnak egy százalékos határt, és amíg az alatt marad az ember, addig nem kell külön kódot igényelnie a kész gyertyához. Van olyan csoport, ahol a bejelentést egy partnercég már elvégezte hat, nyolc és tíz százalékra, és az ezekhez tartozó kódokat a készítő használhatja. Ha valaki ettől eltérő arányban dolgozik, akkor viszont neki magának kell elkészítenie a szükséges dokumentációt. Szerepel ott egy harmadik jelölés is, ami azt mutatja, hogy a kész gyertya papírjaiban nincs olyan anyag, amit külön fel kellene tüntetni.
Ehhez jönnek még az illatanyagokra vonatkozó nemzetközi kategóriák, tizenkét csoportban, aszerint hogy a kész termék hogyan érintkezik a bőrrel vagy a levegővel. Nem vagyok gyertyakészítő, és nem is fogok az lenni, de miután végigolvastam ezt a részt, egészen máshogy néztem a klubasztalokon álló üvegekre. A szomszédom szerint pont ezért nem mindegy, hogy honnan érkezik az illóolaj gyertyához, mert a kereskedő papírmunkája nélkül a készítőre marad az egész.
Azóta kértem tőle két gyertyát a klubestékre, mindkettőt visszafogott illattal. Az egyiket a bejárat mellé tettük, a másikat a bárpult végére, és szándékosan nem gyújtottunk többet. A különbség az első percben látszott: az emberek nem a levegőt szimatolták, hanem beszélgettek. Egy vendég ugyan megkérdezte, mi ez az illat, de csak azért, mert kellemesnek találta, nem azért, mert szúrta az orrát. Éjfél körül, amikor már meleg volt bent, még mindig érezni lehetett egy halvány vonalat belőle, viszont senki nem ment ki miatta a teraszra levegőzni.
Ha legközelebb valaki azt mondja, hogy a hangulatot a zenekar csinálja, valószínűleg vitatkozni fogok vele. A pipereporta.hu polcairól származó két gyertya többet tett a hátsó asztalokért, mint bármelyik playlist, amit az elmúlt évben összeraktam.